Sör nélkül élni lehet, csak nem érdemes. Hű, ez most olyanra sikerült, mint egy Oravecz Coelho idézet, de legalább igaz. Lényeg a lényeg: csináltunk egy sörösblogot, mert egy korábbi próbálkozás óta hiányzott ez az életünkből, meg ha már amúgy is iszunk malátát, búzát és komlovat, miért ne írnánk róla? Szóval hajrá, indul a SCHÖR-TE.

Már több mint tíz éve annak, hogy a Szabadcsapat tagjaként írtam néhány tesztnek álcázott élménybeszámolót különféle sörökről a szép emlékű Sörgerilla blogra. Aztán az mindenféle okok miatt elfonnyadt, én meg csak ittam a söröket anélkül, hogy írtam volna róluk. Minő hanyagság. Pedig jártam azóta is szanaszét a világban, ittam nagyon rosszat Tajpejben, semmilyet Dubajban, gyengét Las Vegasban, de meglepően zseniálisat Spanyolországban, megérdemelten tökéleteset Belgiumban, és így tovább. Három éve pedig átköltöztem Bécsbe, ezért az utazás nélkül elérhető sörkínálat is jóval szélesebbé vált, hiszen a jóféle osztrák kocsmákban még az alapszintű csapolt is valami jóféle helyi márka, a választék pedig a legtöbb helyen teljesen kielégítő.

Több legyet egy csaposra!

Persze egyáltalán nem csak bécsi sörökről lesz szó, egyrészt a környéken megvásárolható nemzetközi kínálatból is szemezgetünk majd, de vendégposztok formájában szó esik néha másik kedvencem, a whisky egyes gyöngyszemeiről, és olyan helyeket is bemutatunk, amelyeket érdemes meglátogatni akkor, ha Bécsben jártok, és nem az unalomig ismert sörintézményekbe vágytok. Meg persze, ha épp valamilyen "még külföldibb" utazás ugrik elém, ott sem hagyom ki a helyi választékot sem a kocsmák, sem a nedűk terén.

Másrészt segítségemre lesz sörfogyasztásban szintén jeleskedő menyasszonyom, Vica is, aki saját látásmódjával járul hozzá a bemutatókhoz és tesztekhez - vigyázat, ha arra vártok, hogy majd cukimuki, rózsaszín mázas beszámolókat ír, csakódni fogtok, ő is afféle rock'n'roll chick, aki a "gyengébbik nem" kifejezés hallatán beveri az orrod, hogy bizonyítson. Szóval ő sem a Null Komma Josefet fogja tesztelni, és az értékeléssel sem lesz óvatos. Aztán meg ki tudja, hátha visszatérnek majd régi Sörgerillás társak is saját tapasztalataikkal, és érdekes tájakon járó vendégposztolóktól is szívesen várunk hozzájárulásokat helyi képek és élménybeszámolók képében. Meg persze hozhattok nekünk sört is. :)

Na, elég is a szóból, kiszáradtunk. Egészségetekre, érezzétek jól magatokat a blogon, és igyatok finomakat (felelősséggel persze, mert az íz a fontos, nem a macskajaj).

Sörre fel!
BZ