Mai sörtesztünkben egy olyan típust kaptunk szájvégre, ami tipikus nyári frissítő, pedig eredetileg április végétől októberig tilos volt főzni belőle.
Irtózatosan, brutálisan, kutyanyekkesztően, alsóneműszottyasztóan forró délután volt, amikor egy barátnőmmel kiültünk a Wirr am Brunnenmarkt tetőteraszára. Szóval mindenképp valami olyan sörre vágytam, ami legalább az emberi komfortzóna aljáig vissza tud küzdeni a félig kisült amőba szintjéről. Megmentőm a Villacher gyárból érkezett, ahogy a nemrég kitárgyalt Hausbier is, ezúttal viszont most az egyik osztrák közönségkedvenc típus, a Märzen került a korsóba. És a helyzet az, hogy egy normál napon talán eggyel kevesebb pont lett volna az értékelés vége, de a harminc(ezermillió) fokban a lehető legjobb választásnak bizonyult ez a valóban frissítő ital. Kezdjük viszont a történelmével, ami kifejezetten érdekes, aztán máris visszatérünk az ízre.
Mikulástól Szent Györgyig
A Märzen eredete nem osztrák, hanem bajor, és a 16. századig nyúlik vissza, legalábbis ekkor említik először konkrétan ezt a sörtípust. Eredetileg márciusban főzték leggyakrabban, amikor a friss komlótól extra fűszeres és könnyed ízt kapott, innen ered a név. De egy 1553-ból származó sörfőzési engedély konkrétan azt fogalmazta meg, hogy ez a típust kizárólag szeptember 29-től (az akkori Szent Miklós naptól, vagyis a Michaelmas ünneptől) április 23-ig, Szent György napjáig szabad készíteni, ezután a következő szeptember végi időpontig viszont büntetés terhe mellett tilos.
Ez pedig pont azért furcsa, mert egy igazi nyári ízről beszélünk, és nehéz elképzelni, hogy a derék bajorok júniustól augusztusig a dögmelegben csak a pincékben tartott hordókból tudtak hozzájutni. A legnagyobb főzdékben is annyi készült, hogy októberig pont elfogyott az aktuális készlet, ezért az Oktoberfesteken ünnepi keretek között fogyasztották el az utolját, aztán jöhetett az újabb eresztés.
Forróságtalanítás felsőfokon
A bajor Märzen eredetileg a közepesnél testesebb, borostyános, vagy akár még sötétebb, kesernyés sör, de az osztrák változata más, kicsit frissebb és kicsit kevésbé karakteres. Erre céloztam azzal, hogy ha nem egy ilyen pusztító hőgutában iszom, talán kicsit óvatosabban értékelem, mert valóban nincs benne olyan egetrengető különlegesség, viszont a citrusos, enyhén virágos ízt mintha pontosan arra találták volna ki, hogy az ember hőháztartását és komfortérzetét még ilyenkor is szinten tartsa. Mellékíze gyakorlatilag nincs, ami szintén ezt a frissítő hatást erősíti.
A lájtos szénsavassága és a gyorsan oszló habja szinte teljesen a Hausbier hangulatát idézi, mindkettő segít abban, hogy a közepes testességet ellensúlyozza és a korsó(k) kivégzése után se legyen olyan érzésünk, mintha egy üllőt nyeltünk volna le. A nagy melegben gyorsan ledönthető, ez sem okoz szénsavtolulást a gyomorban, ami nehezebb sörök esetén kisebb-nagyobb büfik formájában tér vissza a légkörbe. Viszont ez a gyors ihatóság jót is tesz a Märzennek, egy kicsit lelangyosodva és leülepedve valószínűleg már átlagosabbnak érződne - de ezt a gutaütött sörkóstoló úgysem várja meg, mert hopp, leküldi, és már rendeli is utána a következő korsót. Aztán csodálkozik, hogy nem talál haza, de ez már egy másik történet, és nem is igaz, csak mesélték. ;)
Adatlap
Név: Villacher Märzen
Szín: kifejezetten világos, majdnem átlátszó, de persze nem vízszerűen, inkább összefüggő aranysárgán
Hab: gyorsan felbomló, de csapoláskor intenzív
Illat: friss, citrusos
Íz: alig tetten érhető maláta, sok citrusos, virágos karakterrel, nulla utóízzel.
Alkotóelemek: árpamaláta, komló, víz
Alkoholtartalom: 5,0%
Ár: 3,20 EUR
Teszt helye: Wirr am Brunnenmarkt
Teszt időpontja: 2019.07.26.
Kiszerelés: a csapolt mellett normál fél literes és 0,33 literes üveges változatban kapható.
Értékelés
Íz: 6/10
Külalak: 7/10
Extrák: a Német Mezőgazdasági Társaság (DLG) arany pecsétje 2014-ben és 2015-ben.
