SCHÖR-TE

Sörök, helyek, tesztek, beszámolók Bécsből és a világból

Megkóstoltunk egy folyékony bécsi kecskét

2019. augusztus 21. 18:32 - BZ the original since 1974

Thrasher Spirit Road IPA

schorte-thrasher-spiritroad-001.png

Az IPA ugyebár angol eredetű sörfajta, amelyet amerikai kézműves reneszánsz élesztett újra. De vajon tud különlegeset nyújtani egy bécsi IPA? Előre lelőjük a poént: tud, bizony.

Jó kérdés, miért van ez, de a manapság egyre gyakrabban felbukkanó kézműves cégecskék a sörfajták között hihetetlenül rácuppantak az IPA főzésére. Hallottam már olyat is, hogy az IPA múló divathóbort, ami azért enyhe túlzás, hiszen az 1700-as években jelent meg, amikor az angolok által gyarmatosított Indiába hajószám szállították a söröket az anyaországból, ám azok a hosszú úton gyakran megromlottak, így ennek megelőzésére szanaszét komlózták az oda szánt italokat (a komlóban található izohumulon meggátolja a tejsavbaktériumok gyors elszaporodását és ezáltal a sör "megpimpósodását"). Az ebből adódó keserű, de mégsem taszító ízhatás szép lassan mellékhatásból kedvelt tulajdonsággá vált, mondhatni "jóra itták", és lassan a keserűséget is határok közé szorították a főzési eljárások finomításával.

Az IPA fajták másik jellemzője a viszonylag magas alkoholtartalom volt, és ez is okozta népszerűségük visszaesését a huszadik század elején, amikor az első világháború, majd a gazdasági válság miatt világszerte sokfelé szitokszóvá vált az alkohol, ezért az IPA sörök szép lassan eltűntek, vagy a "kiherélt" változatok szinte betagozódtak az angol ale-ek közé. Az 1980-as években fedezték fel újra maguknak, főleg fiatalok által üzemeltetett kis sörfőzdék Amerika nyugati partján, és innen terjedt el újra világszerte, talán ezért is gondolja mindenki modern bohóságnak.

Anglia, India, Amerika, Bécs

Érdekes, hogy Bécsbe is stílusosan érkeztek meg az első IPA variánsok, hiszen a helyi kézművesek igyekeztek a helyi tradíciókat is beépíteni az alapvetően máshonnan érkező sörfajtába. Így alakult meg egyébként a mai tesztünk tárgyát képező Thrasher sörfőzde is, ahol először két barát kísérletezett egy egyszerű, házi sörfőző készlettel, és már akkor azon gondolkodtak, hogy valami olyasmit kéne összehömbölgetni, amit a derék osztrákok még kevéssé ismernek, de a helyi alapanyagok bevonásával mégis sajátjuknak érzik majd.

Az első, még név nélküli főzeteket konkrétan nullára elkapkodták az ismerősök, szóval a duó látta, hogy nem csupán baráti jófejségből mondják a kóstolás után, hogy jól sikerült. Épp ezért végül bevontak egy harmadik kísérletező kedvű fiatalembert és létrehoztak egy komolyabb főzdét Bécstől nem messze, egy Schalladorf nevű faluban. Jelenleg ötféle sört készítenek lagertől IPA típusokon át egészen egy nagyon érdekes Russian Imperial Stout-ig (kávébab és kakaó, 10,5 százalék, erre mindenképpen rámegyünk nemsokára), és mindegyik fajtát igyekeztek sajátosra tervezni.

schorte-thrasher-spiritroad-004.png

A Thrasheres srácok szerint, amikor a mai tesztünkben szereplő Spirit Roadról először beszéltek, az ismerőseiktől és egyéb sörgurméktól megkapták, hogy "na ne, már megint egy IPA", meg hogy "a kis kézművesek nem tudnak leszállni az IPA-vonatról", de egész jól sikerült válaszaik voltak minderre. Például az, hogy bármennyire is egy angol-amerikai (-indiai) múlttal rendelkező sörről van szó, ők klasszikus német komlófajtákat, többek között Saphir-t használnak hozzá, valamint olyan különleges fajtákat is, mint a Citra és a Cascade, amik extra gyümölcsös ízeket kevernek a keserűséghez. A maláta bécsi és müncheni termelőktől érkezik, szóval ezt az "idegen" típust sikerült a lehetőségek határáig helyiesíteni.

Emellett persze azért ne menjünk el szótlanul a lila habvirághátú szellemkecske mellett - ez a szimbólum egyet kivéve a főzde összes sörét díszíti más és más színvariációkban, de semmilyen utánanézés nem hozott eredményt arra nézve, miért is lett ez a furcsa állat a Thrasher kabalája. Viszont a sör neve minden hozzánk hasonló metalrajongónak eszébe juttathat néhány kiváló zenekart a Slayertől az Anthraxig, és ez jó dolog. Diszkós és klasszikus beállítottságúak majd átsiklanak efölött.

A keserűség édes pohara enyhe trutyival

Mivel a Thrasher termékei kocsmákban is csak üveges formában kerülnek elénk, elsőre kissé gyanakodva néztem a 0,33-as apróságra, miközben Vica a korábban tesztelt Villacher Hausbier nagy korsójával barátkozott. De a Spirit Road már a pohárba öntés közben is elkezdett magáért beszélni, enyhén kesernyés illata meglepően könnyű és gyümölcsös mellékzöngét tartalmazott.

schorte-thrasher-spiritroad-002.png

Azonnal utat tör a keserű alapíz, amikor a közepesen tömött, átlagos sebességgel oszló hab alól kilefetyeljük az első kortyot. De a helyzet az, hogy egy csomó IPA meg is áll ennyinél, tessék, haver, keserű, férfi vagy és kellően hipszter is, jó estét kívánok. A Spirit Road viszont egy csomó extra ízvariánst rejt el a keserűség köpenyében, van itt gyümölcs, citrus, és még némi kávés érzet is. Vica szerint bogyós gyümölcsöket lehet benne érezni, és mindezt úgy mondta a kóstolás közben, hogy nem nagyon akarta visszaadni a tesztalanyt.

A 6,6 százalékos alkoholtartalom ízben egyáltalán nem érezhető, az viszont igen, hogy a Spirit Roadnak egy csomó más, "vizesebb" hatású IPA ellenében valódi teste van, az épphogy áttetsző borostyánszín is ezt sugallja, és ivás közben is kissé szűretlen búzákat idéző, kissé tömörebb folyósságot mutat.

Egyetlen negatívumot találtam csak: bár viszonylag gyorsan lement a 0,33-as adag, a pohár alján mégis ott maradt némi furcsa üledék, mintha az alkotóelemek nem teljesen olvadnának egybe az üvegben. Persze ettől még az ízélmény közel tökéletes volt, csak furcsállottam a kávéskanálnyi szürkés trutyit.

schorte-thrasher-spiritroad-003.png

Adatlap

Név: Thrasher Spirit Road
Szín: borostyánszínű, alig áttetsző
Hab: közepesen sűrű, átlagos gyorsasággal felbomló
Illat: keserű és lágyan gyümölcsös
Íz: erősen keserű, később érkező bogyós gyümölcsös, citrusos, kávés mellékízekkel, szépen egyberántva
Alkotóelemek: maláta (Bécs és München környéki), komló (Magnum, Saphir, Cascade, Citra), élesztő, karamell, víz
Alkoholtartalom: 6,6%
Ár: 4,10 EUR
Teszt helye: Schwarzer Rabe, Bécs
Teszt időpontja: 2019.08.21.
Kiszerelés: 0,33L üveges
Mihez ajánljuk: önmagában és könnyed, sós ételek, snackek mellé
Hová ajánljuk: nem berúgós sör, tehát könnyed beszélgetésekhez, nyáresti lemenő-napba-bambulásokhoz, és lehet ezzel támadni olyanokat, akik szerint minden IPA ugyanaz a keserűen vízízű divatlé

Értékelés

Íz: 8/10
Külalak: 7/10 (bocs, 8 lett volna, de a trutyi...)
Extrák: -

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schorte.blog.hu/api/trackback/id/tr6015018710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GépBalta 2019.08.23. 03:17:47

A trutyi gondolom élesztő volna. A sok hűtőben állástól összeáll az üveg alján. Ha óvatosan tölesz ott is marad, nem kerül át a pohárba.
süti beállítások módosítása