A Murauer Weissbier konkrétan visszahozza a júliust még akkor is, ha odakint a jóravaló sógorok már a halloweeni díszítést pakolgatják az utcákra.

Van egy hangulatos vendéglő a Mariahilfer, avagy a Győzike szerint Mániastimfelfrassze közelében, de a bevásárlók zajától azért már biztos távolságban, ahol viszonylag gyakran megfordulunk. Ez a Gumpendorfer Stube, ahol egyrészt hihetetlenül kedves magyarok a házigazdák, de szerencsére egyáltalán semmi nyoma a magyarosch túlpörgésnek, sőt: teljesen "osztrákosch" a hely megjelenésestül, választékostul. És még ezen belül sem az a turistalehúzós, sztereotíp műintézményről van szó, inkább egy olyan kedves kis helyről, ahol nyugodtan elsörözgethet, aki csak ennyire vágyik, de egész pofás ételekre is rá lehet ugrani, és még kocsmakvízekbe is bele lehet szaladni. Na, de amiért felhoztam a helyet, a náluk folyamatosan megtalálható Murauer Weiss, ami mindamellett, hogy semmi egetrengető extrát nem kínál, szépen az arcunkba tolja a nyarat még akkor is, ha odakint már trutymákos, tíz fokos undor-ősz vette át a hatalmat.

Váratlan nyárbomba

Ha valaki csak az üvegét nézi, a Murauer Weissbier bizony nem nyújt túlzottan sokat, a fehér címke egyszerű dizájnja bizony nem az a gourmet-csalogató látvány, de szerencsére mi legelőször csapról kaptuk a mannát. Úgy pedig teljesen meggyőző a látvány, a bőzasárga, szinte teljesen átlátszatlan alap mindenféle zavarosságot nélkülöz, mondhatni, "egyben van", ahogy a tetején a viszonylag vastag és közepesnél kicsit erősebb hab is. Ez utóbbi már ízben is jól átadja, mire számíthatunk, amikor elérünk az első kortyig: brutális mennyiségű citrom és édeskés banán aromája ellensúlyozza a szűretlen, komlós alapokat. Amikor már "a levet" iszod, pontosan ugyanezt kapod, csak még jellegzetesebben. Nincs benne semmi tolakodó, ehhez képest viszont irtózatosan frissítő. A citromossága már-már olyan szintű, hogy teljesen idiótának néznénk bárkit, aki még egy citromszeletet is bele akarna csavarni vagy pottyantani. Az már inkább limonádé lenne... Még szerencse, hogy Ausztriában eleve nem divat a búzasört utólag szétcitromozni.

Bár eleve inkább a lager és pils jellegzetessége az, hogy egy idő után meglassul az ember ivás közben, és a búzasörök ezekhez képest sokkal jobban csúsznak, a Murauer Weissbier még ebben a kategóriában is elöl jár, extra gyorsan le lehet zúdítani a szervezetbe anélkül, hogy némi szünetet kellene beiktatni. Érdekes itt a tesztelő páros kétféle tapasztalata, Vica szerint ugyanis egy idő után (tehát azért nem az első korsónál) már megüli a gyomrot, de nálam pont az ellenkezője igaz, itt bizony vigyáznom kell a mennyiséggel, mert nem a nehéz-gyomor érzés, hanem a fej koppanása jelezné számomra, hogy túlmentem a határon. Az 5,4 százalékos alkoholtartalmat egyébként egyáltalán nem érezni, üdítő (de nem üdítőitalos) érzés az első kortytól az utolsóig.

Ha valami negatívat is kell említenem (márpedig a pontszám azért nem maximális, tehát egye fene, kell), az talán pont ebből a hihetetlen friss, villámgyorsan iható tulajdonságból következik, mivel alig jön át egy igazán sajátos karakter, a felelősségteljes fogyasztás után annyit érzünk majd, hogy lecsorgott a torkunkon egy adagnyi nyári emlék. Igaz, pont emiatt aztán könnyen rávesszük magunkat, hogy újra felfrissítsük magunkat és az emlékeket, szóval jöhet a következő kör. És bár ez nem épp egy sörgourmet álma, de a termék eladhatóságára és szerethetőségére mindenképpen jó hatással van.

Nyolcan, mint a sörösök

Murau Ausztria középső részén található, és a legtöbb magyar talán a sípályáiról (és hüttéiről) ismeri, így aztán talán több schnaps, forralt bor és puncs is fogy hóekézés közben, mint sör. Pedig a környéken már a 13. század óta főznek sört az oda települő szerzetesek, és már 1298-ban rendeletet is hozott a városi tanács a helyi sörök összetételéről, valamint a söröskorsók kialakításáról. Csak pontosan, szépen, nemde?

Maga a Murauer Brauerei 1495-ös alapítású, és azóta nagyobb sörgyárrá nőtte ki magát, tehát aki kis, eldugott főzdét keres olyan főzetekkel, amelyeket az átlagos kóstoló csak nehezen találhat meg, akkor bizony keresgéljen máshol. Viszont ezért cserébe a Murauer sörei komoly minőségellenőrzésen esnek át, emellett egy egyedülálló összefogással is ápolják a hagyományokat. Ez pedig a Culturbrauer kezdeményezés, amely 8 közepes méretű sörgyárat fog össze, akik együtt is hirdetik termékeiket, gyakran találkoznak tapasztalatcsere céljából, és igyekeznek népszerűsíteni az osztrák sörkultúrát.

Ezúton is kívánunk nekik további gyümölcsöző összefogást és még sok jóféle sört: a Murauer Weissbier ugyan nem az egyediség csimborasszója, de kiválóan itatja magát, és a karakteresség terén tapasztalható apróbb hiányosságait szerethetőséggel és frissítő hatásával egyensúlyozza, szóval tessék szépen kipróbálni.

Adatlap

Név: Murauer Weissbier
Szín: búzasárga, szinte teljesen átlátszatlan
Hab: közepesen tömör, vastag, ízes, a korsó közepéig simán megmarad
Illat: banán és citrom minden mennyiségben búzával megszórva
Íz: a lehető legjobb értelemben tipikus búzasör-íz erős banános felhangokkal, és olyan citromossággal, hogy aki extra citromszeletekkel próbálkozik, az konkrétan limonádét akar, nem sört
Alkotóelemek: búzamaláta, árpamaláta, komló, élesztő, víz
Alkoholtartalom: 5,4%
Ár (0,5l): 4,20 EUR
Teszt helye: Gumpendorfer Stube, Bécs
Teszt időpontja: 2019.10.14.
Kiszerelés: csapolt
Hová ajánljuk: nyáron bárhová a vízpartoktól a baráti tivornyákig, de még szezonon kívül is kellemes nyáridéző egy jól bemelegített kocsmában.
Mihez ajánljuk: kevésbé erős ízek, inkább ropogtatnivaló, nagy tál sült krumpli, amit körbeül a csapat, és falatozás közben fogy a Murauer. A főzde szerint a legjobb párosítás a szalonnás, kakukkfüves leves cipóban - egyszer ezt is kipróbáljuk, ígérjük.

Értékelés

Íz: 6/10 (Vica), 7/10 (BZ), átlag: 6,5/10
Külalak: 6/10 (a sör maga kitöltve szép, az üvege viszont sajnos semmi extra)